2. nap
Top 3 legcikibb / legviccesebb sztorid
Szerencsére egészen ritkán történnek velem ciki dolgok - viszont olyankor nagyon gázosak -, és nagyon erősen kellett gondolkoznom, hogy eszembe jusson bármi. Alapvető emberi reakció nálam, hogy a rendkívül égő sztorikat igyekszem a lehető leggyorsabban eltemetni az agyam leghátsó, egyben legmélyebb, s legsötétebb zugába.
- Ha tömegközlekedéssel utazok akkor számomra elengedhetetlen a zenehallgatás és / vagy olvasás. Történetem idején is így tettem, nem tűnt fel semmi érdekes. Éppen az egyik megállóból sétáltam át a villamoshoz, amikor észrevettem, hogy mintha halk lenne a hang, nem hallom valami jól. De máskor is előfordult már ilyesmi a fülesemmel (régi volt szegény), így nemigazán törődtem vele. Viszont. Egy lámpánál megállva véletlen kiütöttem a felét a fülemből, és akkor ért a hideg zuhany... A telefonomból bömbölt a zene, és nem a fülhallgatómból! Gyorsan körbenéztem, de annyian álltak körülöttem és olyan fura pillantásokat küldtek felém, hogy egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy figyelmen kívül tudták volna hagyni. Ráadásul a buszon is végig úgy utaztam! Legszívesebben helyben elsüllyedtem volna...
- Szintén tömegközlekedés. A villamoson mindig szokott lenni egy néni, akit amúgy már többször elkaptak a közteresek járművön való szemetelés miatt. Nos, a múlthéten nyugisan üldögéltem, bámultam ki a fejemből zenét hallgatva (másik fülhallgató, btw), amikor felszállt a már említett néni. Szintén két közterület-felügyelő kísérte fel, és mondták neki, hogy: "Óvatosan azzal a szemetelgetéssel, xy néni!", és leszálltak. A néninek se kellett több! Előszedte a kis zacskóját, ami fullig volt tömködve újságpapírral, kisebb-nagyobb cafatokat tépdesett belőle, hihetetlen nagy műgonddal és elkezdte eldobálni őket, némelyikre ráült, stb. Az egész villamos olyan egybehangzó nevetésben tört ki, mindenkinek folyt a könnye, szegény néni pedig csak pislogott körbe, mert nem értette, hogy miről maradt le. (Ó, és mielőtt megkapnám, hogy milyen bunkó vagyok, hogy kiröhögök egy láthatóan beteg embert: a néninek semmiféle egészségügyi problémája nincs, szimplám ez a hobbija.)
- Mikor a suliban gólyahét volt, egyik nap hajnalban kellett bemenni, pizsamában (pizsinap). Hajnal lévén még nagyon sötét volt, a világítás gyér volt, így szinte semmit nem láttam. De észrevettem egy nagyon alacsony lányt, akiben az egyik volt osztálytársamat véltem felismerni. Megörültem, és utánafutottam, köszöntem neki (Szia, Niki!) és nagy lelkesen elkezdtem beszélni, mire megszólalt: "Én nem Niki vagyok." Az elkövetkezendő 4 évben legszívesebben mindig elmenekültem volna, amikor összefutottam a folyosón a lánnyal. :D Ez is csak én lehetek.
Veletek sűrűn történnek ciki dolgok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése