12 napos blogger kihívás | 11. nap

11. nap

Önmagamon dolgozok, önmagamért 

- Önbizalom: világéletemben olyan lány voltam, aki nem hitte el magáról szép. Hiába bókolt nekem bárki, én mindig a hibát kerestem magamban, és másokhoz hasonlítottam a külsőmet. A belső értékeimet mindig kedveltem, és soha nem volt problémám azzal, hogy elbeszélgessek bárkivel. Szerencsére egyből megtalálom a közös hangot a legtöbb emberrel. Viszont ilyen esetekben is gyakran azon gondolkoztam, hogy "Úristen, vajon mit gondolhatnak rólam? Csúnyának tartanak?" Mostanában igyekszem ezeket a gondolatokat kiverni a fejemből és magabiztosan sétálni az utcán, és nem feltétlenül rossz jelnek venni, ha valakinek rám téved a tekintete. Vannak rossz időszakok, amikor nem működik ez, de szerencsére egyre kevesebb szorongásos napom van már. Mindenkinek meg kell békélnie önmagával, hiszen ebben a testben kell leélnünk egy egész életet, ami valljuk be, nem könnyű, ha folyamatosan ostorozzuk önmagunkat. Ráadásul nem várhatjuk azt sem, hogy mások elfogadjanak és szeressenek minket, ha mi magunk sem tesszük.

- Pesszimizmus: az önbizalomhiány miatt soha nem bíztam magamban, abban, hogy bármit elérhetek, amit csak szeretnék. Féltem belevágni új kalandokba, kinyitni a számát, s kiállni magam mellett, a céljaim mellett, és féltem attól, hogy én nem érdemlem meg a sikert és a jó dolgokat. Természetesen a negatív gondolatok semmi jót sem szülnek az életünkre nézve, mivel ha rossz szempontból közelítjük meg a dolgokat, akkor azzal sok esetben be is vonzzuk azt. Én hiszek abban, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van. Szerencsére már ennek a pesszimizmusnak is nagyrészt búcsút inthetek, és csak ritkán jön elő.

Amúgy, ha szeretnétek olvasni erről a témáról bővebben, akkor szívesen írok róla egy teljes posztot. Nagyon fontos lett számomra a pozitív életszemlélet, és az utóbbi pár hónap során rengeteget változtam a gondolkodásmódomat tekintve. 

- Rendezettség: erre a témára az utóbbi időben kattantam rá nagyon (a 9. napi posztom is erről szólt). Régebben soha nem tudtam rendesen beosztani az időmet, hogy minden beleférjen a napjaimba, de szerencsére ez gyökeres változásnak indult. Ahogy az is, hogy nem vagyok szétszórt, sem fáradékony, és tele vagyok energiával. A rendszerezésnek és selejtezésnek hála a szobámat is könnyebben rendben tudom tartani. Remélem, hogy ezek akkor is megmaradnak majd, ha szeptemberben elkezdődik a suli.

  Természetesen ennél jóval több dolgon szeretnék még dolgozni magammal kapcsolatban, de ez a 3 dolog az, ami a legnagyobb gyengeségemnek számít(ott). Van még hová fejlődnöm, de én nagyon örülök annak a változásnak, amit az utóbbi időben én is, s a barátaim / családom is felfedeztünk rajtam.  

  Ti miken szeretnétek változtatni?