BOOK CHATS | Nicola Yoon: Minden, minden

  Mostanában nemigazán olvastam tini románcokat, így eléggé szkeptikusan álltam hozzá a Minden, minden-hez. Talán éppen emiatt történt az, hogy teljesen pozitív meglepetésként ért engem, és nagyon örülök neki, hogy végül sikerült magam rábeszélnem az olvasására.

Madeline: Milyen színű a szemed? Olly: kék Madeline: Kicsit pontosabban, légyszi! Olly: jézusom. nők. óceánkék Madeline: Atlanti vagy Csendes? Olly: atlanti. és a tiéd? Madeline: Csokibarna. Olly: kicsit pontosabban, légyszi Madeline: 75%-os kakaóvajsötét csokibarna Olly: hehe, az szép

  A sztori elején megismerhetünk egy fiatal lányt, Madeline-t, aki egy rendkívül különleges betegségben szenved, amely nem más mint a SCID (ITT olvashatsz róla angolul, ha érdekelne egy kicsit bővebben a téma) - súlyos immunhiányos betegség. Ez annyit tesz, hogy szinte mindenre allergiás, így egész életében nem lépett ki a házukból, nem tapasztalta meg azokat a dolgokat, amiket egy egészséges fiatal. Az első pár lapon megismerjük Maddy mindennapjait, az anyukáját, illetve az ápolónőjét, Carla-t. Egy szép napon - mint ahogy az lenni szokott az ilyen típusú sztorik esetében - megjelenik A fiú (Olly) a színen, s ezzel együtt A bonyodalom is.

  Szóval mint az a fenti kis összefoglalómból is kitűnően látszik, egy tipikus ifjúsági, szerelmes regényről van szó, melybe belopakodik egy roppant veszélyes betegség képe is. Szépen-lassan bontakozik ki a történet, és nagyon érdekes volt látni, ahogy Maddy mindennapi életét elkezdi kitölteni és megszínesíteni Olly jelenléte. Ezzel együtt kezdtem belátni azt is, hogy ennek a könyvnek a fő mondanivalója nem az első szerelemben rejlik, ami az én véleményem szerint nem rejtegetett volna semmi extrát, ha nem egy olyan szereplőt tesz meg Yoon főszereplőnek, aki egész eddigi életében nem hagyhatta el az otthonát, körülötte minden fertőtlenített, bacimentes és steril. Ám nem erre volt kihegyezve a történet: fontos szerepet kapott benne a gyász feldolgozása, a barátság, őszinteség, családon belüli erőszak, s úgy összességében a családi kapcsolatok. Minden nehéz téma ellenére az én szememben ez egy feel-good regény, mely segített abban, hogy felnyíljon a szemem, s elkezdjem értékelni magam körül az apró dolgokat is, melyek sok embernek nem adattak meg.

Az élet ajándék. Ne felejts el élni!

Részlet a filmből

  Imádtam az írónő írásmódját és nagyon értékeltem azt, hogy a romantikus jelenetek sem nyálasak, hanem inkább a kedves nosztalgia érzését váltotta ki belőlem.
  Szerintem az egyik legnagyobb erőssége a könyvnek az, hogy rövidek, illetve naplóbejegyzésekhez hasonlóak a fejezetek, plusz tele van illusztrációval a regény, így emiatt fénysebességgel végig lehet száguldani rajta, s én sokszor le se tudtam tenni, annyira magával ragadott. Ha már az illusztrációkat említettem: nekem nagyon tetszettek, egy szuper kis pluszt adtak hozzá az élményhez. Amúgy Nicola Yoon férje, David készítette őket, így valamiért még különlegesebb helyet foglaltak el a szívemben.
Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy különleges kis regény volt, gyönyörűen megírva a szó legjobb értelmében. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy könnyedebb ifjúsági regényt olvasni, ami egyáltalán nem nyálas, cukortúladagolásos romantikában szenved. Számomra ez egy újraolvasós könyv lett, s a Ha maradnék, illetve a Csillagainkban a hiba mellé felkerült a listára.
  Az elmúlt években egyre inkább kezdtem rájönni arra, hogy a YA műfaja már nem tartogathat számomra semmit, de nagyon jó érzés, amikor ilyen kis gyöngyszemek akadnak a kezembe, amiknek hála rájövök arra, hogy érdemes nyitott szemmel járnom és hallgatnom a belső radaromra.

Fülszöveg: Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon

Eredeti cím: Everything, everything

Kiadó: Gabo Kiadó, 2016. / megjelent filmes borítóval is 2017-ben

Oldalszám: 336 oldal

Illusztrálta: David Yoon

Nicola Yoon honlapja

  A könyvből amúgy film is készült, melyet természetesen én is tervezek megnézni, de elég sok negatív véleményt olvastam róla, így még kicsit halogatom. 

Trailer: