22. nap: A legjobb dolog, ami 2017-ben történt velem...
... az, hogy felvettek egyetemre.
23. nap: Az álommunkám
Mikor kicsi voltam mindenféle munkában elképzeltem magam: csillagász, űrhajós, tengerkutató, orvos, stb. Annak ellenére, hogy nagyon erős a humán oldalam, mindig tudományos munkakörökben képzeltem el magam, vonz a kutatás, imádom a kémiát és mindent ami ezzel kapcsolatos. Végül 10. osztály környékén tisztázódott le bennem, hogy orvos szeretnék lenni. A családomban sok betegség volt, és van is jelen, így egyrészről emiatt is fogalmazódott meg bennem ez a gondolat: szeretnék segíteni az embereken, hogy könnyebb és fájdalommentes életük legyen. Szóval a vezérgondolat, ami bennem van az a mások megsegítse.
Őszintén szólva nagyon érzékeny lelkem van, emiatt mondtam le a mentős szakmáról, pedig elképesztően sokáig vonzott. Ha olvasok egy szörnyű balesetről, hallok egy tragikus halálesetet napokig bennem van a hír súlya, sokszor depresszióközeli állapotba kerülök miattuk, és nemegyszer fordul elő, hogy ismeretlen emberekért szakad meg a szívem, és percekig zokogok. Ez nem hiszem, hogy valaha is ki fog hunyni belőlem, de ez nem veszi el a kedvem attól, hogy tanuljak, segíteni és életeket menteni akarjak.
Szerencsére most már úton vagyok afelé, hogy orvos lehessek, s minden pillanatát imádom!
Nektek mi az álommunkátok? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése