Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
Már az első oldalakon éreztem, hogy ez nem az én könyvem lesz, mégis folytattam. Szájbarágós stílus, mindent százszor elismétel az írónő, és egyszerűen sehová nem halad a történet. Se füle, se farka az egésznek. Sokkal rövidebben, kevesebb üresjárattal is meg lehetett volna oldani a történetet, és úgy talán a romantikus szál sem lett volna ennyire unalmas.Minden fejezetben ugyanazok a helyzetek ismétlődtek meg a szereplők között, csak egy kicsit pepitábban. Másrészről egy olyan érzésem volt a sztorival kapcsolatban, hogy az írónő egyszerűen túl sok mindent akart beleerőltetni a könyvébe, és emiatt lett össze-vissza a hatás.
Az élni (live) és szeretni (love) szavakat kismilliószor leírták angolul, zárójelben a szövegben, pont úgy, ahogy most én is csináltam (ugyanez volt a hope esetében is). Íme itt egy példa rá:
"A szó úgy jön az ajkaimra, mintha mindig is ott lakott volna valahol a kedvel és aszerelmes közt a szótárban. Ahol jó helyen van.
– Élek – szólalok meg.
– Mi van? – méltatlankodik a fejét rázva.
– Élek. Ha összekevered a like (szeret) és a love (szerelem) betűit, ki tudod rakni, hogy live (él). Használhatod arra, amit érzel."
Higgyétek el, hogy ezredjére már tényleg rohadtul idegesítő tud lenni, főleg, ha egy oldalon többször is előfordul. Szerintem nem hülyék az emberek, hogy ne tudnák megjegyezni ennek a két egyszerű szónak a jelentését. Sokkal egyszerűbb lett volna egy lábjegyzetet készíteni hozzájuk. Egyszer. Emellett tele van a szöveg bugyuta és túlcicomázott mondatokkal, a kedvencem oldalszámát meg is jelöltem, de sajnos
Emellett rendkívül erőltetett, szirupos, klisés és közhelyes az egész könyv. Ha már olvastad a regényt vagy nem is akarod, akkor nyugodtan olvasd el a spoileres részt, abban kifejtem a fő okát annak, hogy így gondolom.
SPOILER!!! Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért kötelező elem a New Adult könyvekben az, hogy a főszereplőt kiskorában zaklatták/ megerőszakolták/ bántalmazták... Annyira erőltetettnek tűnnek már ezek a témák, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy sok esetben az író nem is tudja normálisan megközelíteni, átadni a dolgot az olvasóknak. Szinte már nincs is olyan regény ebben a műfajban, amely egy másik komoly problémát dolgozna fel. SPOILER VÉGE!!!
A karakterek számomra semlegesek voltak. Karen (Sky anyja) fóbiái eleinte idegesítettek, mivel nem értettem, hogy mire ez a sok tiltás. Nincs tv, mobil, cukor, suli... Viszont a végén összeállt a kép, s megértettem az indokait. Dean Holder az elején egy érdekes szereplőnek tűnt viszont ahogy haladtam előre a történetben, megutáltam. Hihetetlen nyálas a fickó.
Összességében azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem tudom megérteni, mire ez a nagy felhajtás a könyv, s Colleen Hoover körül. Most picit ufónak érzem magam, főleg a molyos értékeléseket olvasgatva... Nyugtasson meg valaki, hogy nem csak én volt így a Hopeless-szel! Abban viszont kezdek egyre biztosabbá válni, hogy innentől kezdve nem nagyon fogok NA -t olvasni. Azt hiszem, ez tényleg nem az én műfajom.
Eredeti cím: Hopeless
Sorozat: Hopeless #1.
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 404 oldal
A könyv molyos adatlapja
Az író a molyon
Bár én nem húztam le ennyire ezt a könyvet (az utolsó 50 oldal miatt), de számomra sem volt nagy durranás a sztori. Sőt. Holdertől a hideg rázott (komolyan ilyen nyálas pasit - és hogy emlékszik valakire 5 éves korából?), a romantikus szál pedig unalmas. Az első 200 oldalt legszívesebben ki téptem volna. :D
VálaszTörlésA NA műfajjal pedig ugyanígy vagyok, szóval nyugi, nem vagy ufó. :D Eddig akárhány könyvvel próbálkoztam, soha nem tetszett annyira, mint másoknak. Kivéve a Soha határa. (De van egy olyan érzésem, hogy az is a road trip cselekmény miatt lett kedvenc, amit imádok, nem a műfaj miatt.)
Engem annyira idegesített az egész, hogy azt sem érzékeltem, hogy a vége jobb lenne akár csak egy leheletnyivel is. :D Na ja, meg hogy azóta is őt keresi... Ne mondd már, kérlek. :D
TörlésHú, szuper, megnyugodtam akkor! :) A Soha határa már évek óta itt porosodik a polcomon, szóval lehet teszek vele egy próbát... A road tripet én is imádom. :D