Marissa Meyer: Cinder

 

Régen volt már a blogon konkrét könyvértékelés, úgyhogy gondoltam itt lenne az ideje szépen-lassan visszacsempésznem őket a blogomra. 

  A Cinder már legelső megjelenése óta, azaz 5 éve porosodott a polcomon olvasatlanul. Többször próbálkoztam meg az elolvasásával, de egyszer sem sikerült átverekednem magam rajta. Mikor júniusban nyaralni indultunk eldöntöttem, hogy ez a nyár most más lesz, s végre-végre áthelyezhetem az olvasott könyvek közé. 

Miről is szól a történet? Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

  Nem gondoltam volna, de meglepő módon egészen bejött nekem ez a regény. Mint azt már több posztomban is hangoztattam, nemigazán szeretem a YA műfajt: elcsépeltnek találom, és rendkívül kiszámíthatónak, giccsesnek, és a kiválasztott főszerepében tündöklő karakterekben egyáltalán nem látok semmi érdekeset. Szeretnék végre egy olyan ifjúsági regényt olvasni, amelyben a főszereplők nem tökéletesek, sem a külsőjüket, sem a belsőjüket tekintve. Na, de erről majd egy másik bejegyzés kereteiben bővebben kifejtem a véleményemet! 

  Szóval, visszakanyarodva a Cinderhez: nekem tetszett. Nem azt mondom, hogy ez volt a legjobb könyv, amit egész eddigi életemben olvastam, de jól szórakoztam, amíg olvastam, lekötött, nagyszerű „beach-read” volt.

  Az írásmód magával ragadó, s érdekes az írónő által felvázolt világ is, ráadásul ez a kiborgokkal tarkított Új Peking, a holdbéliekkel együtt szerintem rendkívül különleges is. Nagyon tetszett a lebegők, s kiborgok világa, és hogy mindent igyekezett rendesen felvázolni Meyer. Bár a halálos betegség, a pestis, és annak ellenszerének megszerzéséért való küzdelmet egy kicsit elcsépeltnek éreztem - rengeteg disztópiában megjelenik ez az elem. 

  Sok véleményben olvastam, hogy az emberek nemigazán fedezték fel a történet folyamán a Hamupipőke utalásokat. Ezzel én nem tudok teljesen egyetérteni: több helyen is felfigyeltem a párhuzamokra, bár az biztos, hogy nem tolta konkrétan az arcunkba azokat az írónő. Ami kifejezetten tetszett az az, hogy minden szereplőnek remek aspektusai vannak: a mostohát, Levana-t és az összes holdbélit egyszerűen minden jelenetüknél megtéptem volna, Cinder-nek, Iko-nak (ő lett a kedvenc karakterem!) és Kai-nak teljes szívemből drukkoltam. Szeretem, amikor egy könyv képes érzéseket kiváltani belőlem, jelen esetben pedig ezek széles palettáját élhettem át. 

Saját fénykép

  Viszont azt le kell szögeznem, hogy a történet maga elképesztően kiszámítható, szinte már az első pillanatoktól kezdve tudtam, hogy mi lesz a csattanó, így sajnos nem sok meglepetést tartogatott számomra a végkifejlet. Sajnos ez egy kissé levont számomra az olvasás élményéből. 

 Mindenesetre nagyon nagy függővéggel zárult ez a rész, így várom, hogy folytathassam a sorozat olvasását. Ha jól tudom magyarul csak a második rész jelent meg, mely a Scarlet címet viseli. Őszintén szólva inkább angolul szeretnék majd megismerkedni a folytatásokkal, legalább szórakozva fogom gyakorolni a nyelvet. 

  Összességében: nem volt egy rossz olvasmány, sőt, az utóbbi időkben elfogyasztott YA-k közül mindenképpen kiemelkedik. Nem lett a kedvencem, rengeteg hibája van, de ezek ellenére is kellemes kikapcsolódást nyújtott, s azt mindenképpen elérte az írónő, hogy a folytatásokra is kíváncsi legyek. Well done! :)

– Európában sok beteg volt? Hogy emlékszik? Voltak esetleg nagyobb járványok a környékükön? 

– Nem tudom. Az a helyzet, hogy nincsenek emlékeim az operáció előttről. 

A férfi felvonta a szemöldökét, kék szeme magába szívta a szoba fényét. 

– A kibernetikai operációra gondol? 

– Nem, amikor nővé operáltattam magam. 

A doktor arcáról lefagyott a mosoly. 

– Csak vicceltem.

Az írónő

Infók a könyvről:

Sorozat: A Holdbéli Krónikák #1. / The Lunar Chronicles
Eredeti cím: Cinder
Fordította: Bujdosó István
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012.
Oldalszám: 432 oldal
Ára: ? szerintem már nem kapható a könyv... :( Amúgy nekem keménytáblás, védőborítós kiadásban van meg.