Könyvek, amelyek gyakran eszembe jutnak

  Amadea, PuPilla és katacita posztjai engem is megihlettek a témában, így én is összeszedtem azokat a könyveket / sorozatokat, amelyek gyakran felidéződnek bennem. Sok esetben csak bizonyos hangulatok hagytak mély nyomot bennem, apró részletek, esetleg az írásmód... Emlékezzünk együtt!

J. K. Rowling: Harry Potter sorozata
A gyerekkorom esszenciája... Örökké imádni fogom az egész világot, amit J. K. Rowling megalkotott! Számomra olyan ez a sorozat, mint egy meleg kabát: mikor szükségem van rá, akkor körbeölel és megmelengeti a lelkem, s az egész lényem. Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom megunni az újraolvasását sem. Mint már említettem ezen a nyáron szeretnék újra belemerülni a történetbe, feleleveníti az elfeledett részleteket, és újra átélni a kalandokat Harryékkel!

Beth Hoffman: Déli álmok
2 éve olvastam először, és azóta is gyakran eszembe jut. Főleg ilyenkor, nyáron. Tudjátok, van a nyári levegőnek egy tipikus illata: a sok különböző virág és a napfény érződik benne. Ha megérzem, mindig ez a könyv jut róla eszembe, mivel az első alkalommal a kertben ülve olvastam el. Kellemes emlékként él bennem a déli atmoszféra, CeeCee, Dudi néni és Oletta... :) Nem tökéletes, számomra mégis az.

Kate Morton: Felszáll a köd
Ezt a tökéletes családregényt is a nyárhoz kötöm, mivel az egyik nyaralásunk alatt olvastam el (talán 4-5 éve), nem egészen 1 nap alatt. Ha már illatok... a tipikus tengerparti keverék: naptejé, a sós vízé és a levegőé. Azon a napon a történettel keltem, lélegeztem, és vele fejeztem be a napomat is. Hatalmas hatást gyakorolt rám a különleges rivertoni hangulata, az első világháború utáni miliő, és ahogy mindenre szépen-lassan fény derült.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
2 éve nyáron olvastam el ezt a könyvet (úgy tűnik a legtöbb kedvencemet a döglesztő melegben fedeztem el...), és hihetetlenül tetszett. Rengeteg kérdés vetődött fel bennem a témával kapcsolatban, és nagyon szíven ütött Charlie sorsa. Érzelmek széles palettáját váltotta ki belőlem: volt, amikor nevettem, nemegyszer meg is könnyeztem az eseményeket, és volt, amikor csak értetlenül és dühösen kapkodtam a fejemet. Keyes írásmódja csodálatos, s még nagyon szeretnék olvasni tőle mást is.

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Annó Dorian indított el úgy igazán a blogolás útján, mivel annyira tetszett, annyi gondolatot keltett bennem, hogy a molyos platformot már nem éreztem elengedőnek arra, hogy kiírjak magamból mindent, ami megfogalmazódott bennem. Azóta is gyakran eszembe jut, bár már jó néhány részletet elhomályosított az idő. Valamikor mindenképpen szeretném újraolvasni, csakúgy mint a listán szereplő többi könyvet.

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Az egyik legnagyobb kedvencem! Gyakran felidéződik bennem a hangulata, az Elfeledett Könyvek Temetője, és az érzés, amit kiváltott belőlem. A sorozat többi részére azóta se tudtam rávenni magam (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Angyali játszmával már számtalanszor megpróbálkoztam, viszont számomra nem ért fel A szél árnyékához... Talán majd egyszer kedvet kapok hozzá!).

George Orwell: Állatfarm
Hatalmas hatással volt rám, így talán nem is meglepő, hogy bizonyos részletei időről-időre felelevenednek bennem. Hamarosan az 1984-et is sorra kerítem... Elég jó megérzéseim vannak vele kapcsolatban.

És Nektek mely könyvek jutnak gyakran az eszetekbe?
/ U.i.: Eléggé elkéstem ezzel a bejegyzéssel, de sajnos a nyaralásra való készülődés minden időmet elvette. Remélem, hogy ebben a 3 hétben is találok egy újabb kedvencet! /