Egy könyv, ami ismét meghozta a kedvem az olvasáshoz...

  Hosszú ideje (hónapok óta már) fent állt nálam az a probléma, hogy nem volt kedvem olvasni. Mindig rápörögtem egyes könyvekre, bele is kezdtem némelyikbe, de az esetek többségében nem fejeztem be őket. Ennek egyetlen oka volt: nem tudtam koncentrálni. Milliószor újra kellett olvasnom egy - egy mondatot, akár oldalakat is, hogy felfogjam, miről van szó éppen. Viszont nemrég teljesen magával ragadott egy regény, s végre ismét szerelmes lettem a betűk világába!

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
/ Ambrózy báró esetei #1. /

  Fülszöveg: Budapest, 1896. A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.  


  Böszörményi Gyulával nem ez volt az első (s nem is az utolsó) találkozásom, hiszen több kortársamhoz hasonlóan én is imádtam például a Gergő sorozatát vagy éppen a Rontásűzőket. Számomra az író neve egybefonódott az igényes magyar irodalommal, így nem is volt kétséges, hogy legújabb írását is a kezembe veszem, amint lehetőségem adódik rá. Szerencsére ezúttal sem kellett csalódnom és ismét azt kaptam, amit vártam és megszoktam: kellemes szórakozást, kalandokat, csavaros szálakat, humort.


  A történet két szálon fut: az egyik 1896 -ban, a  múltban, Emma történetét mutatja be E/3 -ban, míg a másik a jelenben (1900), Mili nyomozását és kalandjait meséli el, E/1 -ben.
Elképesztően olvasmányos, szövevényes és feszültséggel teli YA regényről van szó (amit nem csak a 13 - 14 évesek élvezhetnek, hanem bárki, kortól függetlenül!) viszont szerencsére nem faék egyszerűségű mondatokkal van tarkítva a szöveg. Sőt szinte már - már szépirodalmi minőségű az írás! A történetvezetés és a krimiszál is teljesen logikus, izgalmas, fordulatos és végig fent tudta tartani a figyelmemet. Nemegyszer előfordult velem az, hogy akkor is a szereplők körül jártak a gondolataim, s különböző teóriákat gyártottam a sztori alakulását illetően, amikor valami teljesen mást csináltam (például a csodálatos szerves kémia tanulása közben, haha).

  A szereplők egytől - egyig élő, lélegző emberek, változatos és igazi jellemekkel, egyik sem egy papírmasé figura. Eleinte Emma nem volt szimpatikus szereplő, mivel a naivsága engem néha - néha idegesített, viszont a cselekmény előrehaladtával őt is sikerült megkedvelnem, csakúgy mint a többi főbb szereplőt. Imádtam a Mili és Richárd között vibráló feszültséget (kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban lesz -e köztük valami, és hogy Mili meg tudja -e "nevelni" a morcos, hímsoviniszta bárót), és az ebből következő csipkelődő megjegyzéseket, párbeszédeket. Rengeteget nevettem ezeken! 
"– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset. Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl. – Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!"
  Ráadásul sokféle érzelmet váltott ki belőlem a történet, ami számomra különösen fontos: volt, hogy tövig rágtam a körmeimet izgalmamban; volt, hogy rettegtem; volt, hogy nevettem; és a végefelé még néhány könnycseppet is elmorzsoltam. 
Az író hangulatteremtése és leírásai is egyszerűen csodálatosak, és ezeknek köszönhetően én magam is úgy éreztem, mintha Emmával és Ottóval, később pedig Milivel és a báróval szelném Budapest színes forgatagát. És ha már Budapest... 


  Szerintem a regény egyik legnagyobb erőssége - a fentebb említetteken kívül - maga a helyszín: a milleniumi lázban égő Budapest. A másik pedig az, hogy hihetetlen korhű volt a regény! Már az első oldalakat olvasva is megállapítottam, hogy hatalmas kutatómunkát igényelhetett a megírása, hiszen rengeteg régies kifejezés és szófordulat kapott helyet benne (amiket szerencsére meg is magyarázott lábjegyzetek formájában az író. Sok más könyv esetében előfordult velem az, hogy idegesítettek a lábjegyzetek (például Gayle Forman -tól a Hová tűntél? -ben, mivel olyan dolgokat magyaráztak meg bennük, amiket a legtöbb ember nagy valószínűséggel ismer (MTV VMA)), ám ezúttal valóban nagy hasznuk volt, ugyanis nem egy alkalommal fogalmam sem volt arról, hogy mit jelenthet egy - egy kifejezés). Emellett rengeteg korabeli helyszín szerepelt benne, például az elmegyógyintézet, vagy a korban nagyon népszerű (és információim szerint máig fennálló) Donnert cirkusz is. Ezekkel nagyon jól érezteti az emberek származásához és életmódjához illő stílust. Plusz, számtalan olyan mellékszereplője van a regénynek, akik valóban éltek ezekben az időkben, ám jó néhány esetben csak a nevükkel, s lakcímükkel ruházta fel a karaktereit Böszörményi, a személyiségük csupán az ő képzeletének szüleményei. Ezeknek a finom kis adalékoknak köszönhetően lett kedvencem ez a regény! Olvassátok Ti is, és szeressétek nagyon, mert megérdemli!

  Egyedül egy dolgot tudok felróni, ami nem tetszett, méghozzá azt, hogy egy baromi nagy függővéggel zárultak a kalandok! Őszintén szólva én azt hittem, hogy epizodikusak lesznek a kötetek (tehát a báró minden részben egy másik ügyet göngyölít fel), hát nagyot tévedtem. A Leányrablás Budapesten befejeztével legszívesebben egyből nekikezdtem volna A Rudnay - gyilkosságoknak, de sajnos akkor még nem jelent meg. (Azt hiszem, hogy december 11. - én került ki a boltokba, de javítsatok ki, ha tévedek!) Viszont remélem, hogy hamarosan olvashatom majd. :)

Ti olvastátok már? Szeretitek Böszörményi Gyulát? 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014.
Oldalszám: 334 oldal
A könyv Molyos adatlapja
Vedd meg INNEN!
A Rudnay - gyilkosságok Molyos adatlapja
Vedd meg INNEN!
Az író a Molyon (+ felhasználói profilja)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése