Imádok verseket olvasni, de azt már nem kedvelem, mikor elemezni is kell őket. Szerintem nem lehet teljes bizonyossággal megmondani azt, hogy egy költő mire gondolhatott akkor, mikor megírta egy adott művét. Igaz, néhány esetben könnyű dolgunk van, viszont a legtöbb vers esetében csak szimpla belemagyarázásnak érzem az elemzéseket.
Épp a költészet iránti szeretetem miatt úgy gondoltam, hogy megemlékezek a blogon erről a jeles napról, úgyhogy álljon itt egyik kedvenc költőm, Radnóti Miklós csodás költeményeinek egyike.
 |
| Saját kép |
RADNÓTI MIKLÓS: TÉTOVA ÓDA
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
Én pedig imádom az első mondatod első felét! :) Jó ilyet olvasni! :) És abban is teljesen egyetértek, hogy nem biztos, hogy az irodalomórai elemzés vissza tudja azt adni, amit a költő tényleg szeretett volna kifejezni a versével. Sokkal jobb, amikor az ember lánya magának olvas verset és hagyja, hogy érzések kiváltson belőle, nem?
VálaszTörlés:)) A Te blogodon is a "Vers hétfőn" az egyik kedvenc rovatom. :)
TörlésÉn pedig teljesen egyetértek Veled! Imádom, amikor magukkal ragadnak a szavak, mondatok, utána pedig emésztgethetem az olvasottakat, találhatok egy saját értelmezést. Azt viszont kifejezetten nem szeretem, amikor a tanár rám erőlteti a saját gondolatait, hogy márpedig csak az a helyes!
Köszönöm szépen :).
TörlésIgen, igen, az az igazi, amikor olvasod a verset és közben egy csomó minden eszedbe jut és azt érzed, hogy pont erre volt szükséged :). Heltai Jenőnek van egy novellája, A hölgy, aki imádja a verseket, ha valahol rábukkansz, érdemes elolvasni :). Az Abu Majub bolhája és az Utazás enmagam körül c. kötetekben találod :). Kerestem a neten, de nincs fent :S.
Annak én sem látom értelmét, hogy valaki ráerőltesse a másikra a véleményét egy verssel kapcsolatban, hogy de csak és kizárólag ezt érezte/akarta mondani a költő és Te is csak ezt mondhatod el róla :S.