WRAP UP | Mit olvastam Februárban?

  Jaj, de hiányzott már nekem a jó öreg Wrap Up-poszt! Mondjuk most jöttem rá, hogy igazán összevonhattam volna a havi zárással, de már késő bánat... A Februárom egyértelműen a versek jegyében telt. Ezen a téren régi elmaradásokat pótoltam: Fodor Ákost, Varró Danit, illetve Rupi Kaurt is. Aztán a hónap végén elővettem az egyik kedvenc szerzőm, Daniel Keyes, egy újabb regényét - remélem lassan végigolvasom az egész életművét. 

Fodor Ákos: Szabadesés + Kis téli-zene / egy külön posztot is szenteltem ezeknek a haikuknak (ITT). Egyenlőre hadilábon állok Fodor Ákossal, de a jövőben szeretnék még több kötetet sorra keríteni tőle, illetve Dóri ajánlott egy remek kis oldalt, ahonnan szoktam szemezgetni, ha éppen kedvet kapok hozzá. Itt is köszönöm Neked az ajánlást! :)

Rupi Kaur: milk and honey / nem szeretnék mélyen belemenni a róla alkotott véleményembe, mivel hamarosan érkezik a poszt, de azért csak röviden: i-m-á-d-t-a-m!

Daniel Keyes: Az ötödik Sally / szerencsére ezúttal sem csalódtam Keyes-ben. Szerettem minden sorát, s végig fent tudta tartani az érdeklődésemet. Nagyon érdekelt a többszörösen hasadt személyiségek kérdésköre, és úgy érzem, hogy Az ötödik Sally-ből rengeteg mindent megtudhattam. Keyes immár örök kedvencem lett. :) Legyen róla poszt?

Varró Dániel: Mi lett hova? / ez az első verseskötet, amit elolvastam Varró Danitól, de sajnos annyira nem fogott meg magának, sőt mindössze egy verse tetszett igazán (A Piros Alsó meg a Pikk Dáma). Ennek ellenére mindenképpen fogok még próbálkozni vele, úgyhogy remélem a többi kötet jobban be fog jönni nekem is.

  Ez összesen 1023 oldalt jelent, ami nem is rossz ahhoz képest, hogy a hónapban a verseskötetek domináltak az olvasmányaim között.
  A hónap kedvence egyértelműen a milk and honey és Az ötödik Sally lett - mindkettő örök.

Benne vagyok még:
Janne Teller: Semmi / nagyon régóta kíváncsi vagyok már rá, s múltkor végre megakadt rajta a szemem a könyvtárban. Roppant elgondolkodtató regény, de egyben nagyon megterhelő is, emiatt én nem tudtam még átszáguldani rajta, hiába egy rövidke regényről beszélünk (mindössze 177 oldal, és kis zsebkönyv formátumú).

Madeleine Roux: Asylum - A bolyongó lélek / kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy kinőttem a YA műfajából. A történet egyáltalán nem nyűgözött még le sajnos, egyedül a hátborzongató képek tetszenek benne, amik meghoznák az olvasó hangulatát egy jó kis szellemes, elmegyógyintézetes sztorihoz, de valahogy az írásmód és a stílus nem az igazi. Remélem a későbbiekben jobbá válik...

M. J. Arlidge: Ecc, pecc / eeeez nagyon elborult és beteg, emiatt kicsit lassan haladok vele, de amúgy zseniális.

J. K. Rowling: Fantastic Beasts and Where to Find Them / teljesen in-love szituáció van. :)

Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban / megjött a kedvem egy kis AC-hez, ez akadt éppen a kezembe a polcról. Szokásos stílus, szövevényes bűntény, jól esik a lelkemnek.

  U.i.: Amúgy valahogy nagyon le kéne szoknom arról, hogy ennyi könyvet olvasok egyszerre, mert mindig belekapok párba, de csak nagyon keveset sikerül befejeznem közülük. Van valami ötletetek ez ellen? Két-három könyv egyszerre olvasását még ideálisnak tartom, hisz' nem mindig van ugyanahhoz kedve az ember lányának, illetve Az aranypintyhez hasonló méretű könyveket sem cipeljük szívesen, így mondjuk tök praktikus egy "hurcolós" olvasmányt is tartani. De öt-hat-hét már talán egy kicsikét túlzás... :(