Én és a túlhypeolt könyvek | 1. évad 1. rész

  Side note: nagyjából két hete készen van már ez a bejegyzés, de eddig valamiért féltem publikálni. Remélem senki sem veszi személyes sértésnek, ha éppen valamelyik kedvenc könyve / sorozata nekem nem jött be. Gondolok itt például a Csontváros-rajongókra. 

  Egy betegeskedős őszi délutánomon jött az ötlet, hogy szívesen írnék azokról a könyvekről, melyek hatalmas népszerűségnek örvendenek (sok esetben nem található róluk poszt a blogon), mert mint tudjuk: nem minden arany, ami fénylik. Vajon megéri őket elolvasni? Vagy csak arról van szó, hogy jó a marketingje? Az ember sok esetben nem szeret írni azokról a könyvekről, amikért nem volt odáig. Ezzel én sem vagyok másként, főleg, ha olyan könyvekről van szó, amikért mindenki rajong, az összes booktuber folyamatosan nyomatja a csatornáján, és úgy összességében a csapból is az adott regény folyik.

Mi várható ezekben a bejegyzésekben? Általában 4 vagy 5 olyan regényt fogok véleményezni, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek molyon, goodreadsen és a YouTube-on. Lesznek közöttük olyanok is, amiket nagyon szerettem és természetesen olyanok is, amik nem éppen a kedvenceim. Ezekkel a posztokkal nem az "észosztás" a célom, és egyik regény fandomját sem szeretném megbántani a véleményemmel.

Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen /Írtam róla ITT/

  Főként a booktube miatt figyeltem fel Colleen Hoover-re. Rengetegen imádják a könyveit, és tűkön ülve várják az újabb és újabb megjelenéseit. Bár a New Adult egyáltalán nem az én műfajom (még nem is találtam olyat, ami tetszene nekem), ezek miatt sajnos eléggé nagy elvárásokkal fordultam az írónő felé, amikor kikölcsönöztem a Reménytelent. Már az első oldalakon éreztem, hogy ez nem az én sztorim lesz, de valamiért folytattam. Annyira szerettem volna, ha szerethetem, de csak bosszúságot adott számomra. A romantikus szál egyszerűen unalmas, és semmi újat nem volt képes nyújtani (amivel még nem is lett volna nagy probléma, ha egy kissé érdekesebben van tálalva), a szereplők idegesítőek és nyálasak, főleg Dean Holder, és összességében egy hatalmas klisékupacnak látom a könyvet.
Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy a New Adult írók miért lovagolják meg folyton a nemi erőszak témát, ráadásul egyfajta romantikus képet is próbálnak kölcsönözni neki...

Veronica Roth: A Beavatott

  Igazából eléggé csalódott vagyok, hogy nem jött be, mert nagyon izgatott voltam vele kapcsolatban. Valamiért nem éreztem elég jónak, főként ahhoz viszonyítva, amiket hallottam róla. Szerintem nem volt elég gördülékeny az írásmód, ami miatt bele se tudtam merülni rendesen az olvasásba. Ebben közrejátszott az is, hogy a szerkesztésben is vannak hibák: itt-ott lemaradt egy gondolatjel, összekeveredtek nevek, stb. Maga a világ felépítése nagyon tetszik, illetve az írónő szépen be is mutatta az egészet (mi, miért történt, hogyan, stb), ráadásul a ezekkel a jövőbeli eseményeket is szuperül felvezette. Szóval a történet váza teljesen rendben van, viszont úgy érzem, hogy nem tudta elég jól feltölteni a részleteket. Maradtak homályos foltok, ráadásul a karakterek sem lopták be magukat a szívembe, nagyon sablonosak maradtak. Sokszor teljesen olyan érzésem volt, mintha nem egy kész regényt olvastam volna, hanem csak egy kezdetleges vázlatot. A szereplők közül egyedül Négyest kedveltem meg (Tris hihetetlenül irritált), és a filmet is csak Theo James miatt néztem végig (azapasi, huhúú).

Cassandra Clare: Csontváros

  Szerintem senkinek sem kell bemutatnom Cassandra Clare méltán híres univerzumát. Valahogy úgy érzem, hogy az emberek két csoportba oszlanak a Végzet ereklyéivel kapcsolatban: vagy nagyon imádják, vagy nagyon utálják. Én valahogy mégis valahol félúton érzem magam. Az első kötet (Csontváros) nagyon tetszett, és teljesen jól bemutatta az írónő az árnyvadászok világát, és amúgy baromira lenyűgöző, hogy mi mindent fel tudott építeni egyetlenegy világból. Egészen pontosan itt az Árnyvadász Akadémia történeteire, a Pokoli szerkezetek trilógiára, illetve a Magnus-ról szóló rövidke kis könyvekre gondolok. Viszont ha őszinte szeretnék lenni, akkor éppen ezek miatt nem vonz annyira, hogy folytassam a sorozatot. Az első két rész nálam az elmegy kategóriába került, nem lett a kedvencem, de értem, hogy miért rajonganak ennyien a sorozatért. Plusz, elismerem, hogy Clare egy roppant különleges világot teremtett. Érdekelne a folytatás amúgy, az Üvegváros már évek óta a polcomon várakozik, hogy végre elolvassam, viszont valamiért mégsem tudom rávenni magam.
  Mit gondoltok, megéri folytatnom a sorozatot?

John Green: Csillagainkban a hiba

  Az abszolút kedvencem ebből a négyesből. Minden egyes sorát imádtam, ráadásul már nemegyszer újra is olvastam. Eddig minden olvasásnál valami mást adott számomra, és John Green írásmódjáért egyszerűen odáig vagyok: hihetetlenül egyszerű, és letisztult, mégis van benne valami, ami beszippantja az embert. Emellett a történet is hihetetlenül szívettépő, ugyanakkor meg is melengeti az embert. Nem egy tipikus YA romantikus regényről van szó, s szerintem ez adja az igazi báját. Imádom, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Számomra nagyon sokat jelent mind a könyv, mind a film, és lassanként azt hiszem, hogy mindkettőt örök kedvencemmé nyilváníthatom. Ha már szóba került a film, akkor meg kell említenem, hogy szerintem ez az egyik legjobb adaptáció, ami mostanában kikerült a filmkészítők kezei közül. Egészen könyvű, tehát nagyon kevés dolgot változtattak meg a cselekményt illetően, amit mégis, az a film hasznára vált. Nem utolsó sorban pedig a színészek is szuperek voltak, főként a Gust alakító Ansel Elgort.
Szeretném majd angolul is beszerezni a könyvet, hogy eredeti nyelven is elolvashassam, ráadásul gyakorlásnak is tökéletes lenne.
  Amúgy, épp a napokban tudtam meg, hogy a történetet egy valódi szerelmespár ihlette, akik cisztás fibrózisban szenvedtek. Sajnos olvastam a hírt is, hogy előbb a férj (Dalton), majd 5 nappal később felesége, Katie is elhunyt. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon szomorú lettem a cikket olvasva.
(U.i.: más John Green könyvekkel nem ennyire jó a viszonyom sajnos, például az Alaska nyomábant egyenesen rühelltem. Egyáltalán nem találtam meg benne semmit abból a stílusból, amit a Csillagainkban a hibában megszerettem. A Papírvárosokkal és a Katherine a köbönnel mindenképpen szeretnék még tenni egy próbát.)

Mit szóltok ehhez a sorozathoz? Legyen még folytatása? A következő adagban mindenképpen szerepelni fog a Mielőtt megismertelek, az Obszidián, és valószínűleg az Útvesztő is... A többi pedig legyen meglepetés! :)