Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?

  Mostanában szinte mást sem olvasok csak romantikus regényeket, aminek egy egészen egyszerű oka van: elegem lett a véres, földtől elrugaszkodott világokat bemutató regényekből, és helyettük inkább valami laza, könnyen emészthető írásra van szükségem. Természetesen ez sem örök érvényű, és valószínűleg a mostani limonádé olvasmányom (Julianne Donaldson: Edenbrooke) után itt lesz az ideje a váltásnak.
Ámde picit elkanyarodtam az eredeti témától...

A történetről röviden:

  A regény mindössze 12 óra, egy éjjel eseményeit foglalja össze. Ennek során két fiatalt, Aidan-t és Clare-t követhetünk, akik egy párt alkotnak. Ez az utolsó közös estéjük együtt, mielőtt elmennének egyetemre - az ország két különböző végébe. Míg Aidan Los Angelesbe megy, a Kaliforniai Egyetemre, addig Clare a New Hampshire-i Dartmouth-ra. Ez az utolsó pár órájuk arról szól számukra, hogy eldöntsék: együtt maradjanak -e vagy inkább szakítsanak. 

  2 éve nyáron ismerkedtem meg az írónővel. Már akkor bekerült a kedvenc szerzőim alacsony létszámú körébe, és bizonyos időközönként mindig olvasok tőle valamit. Eddig még soha nem csalódtam benne, s mindig azt kaptam, amit elvártam: teljes kikapcsolódást. Szerencsére ez az alkalom sem volt kivétel! 

  Mikor megtudtam, hogy a cselekmény mindössze 12 órát ölel fel, bevallom, picit megijedtem. Tartottam tőle, hogy az in medias res kezdésnek "hála" nem fogok megtudni semmit a szereplőkről, a regény kezdete előtti időkről, a kapcsolatuk kialakulásáról, és hogy relatíve a semmiről fog szólni ez a cirka 300 oldal. Viszont keresztülhúzta a számításaimat az írónő, és már az első oldalaktól kezdve magába szippantott a történet. Nagyjából másfél nap alatt ledaráltam a regényt, és minden sorát imádtam! Azt hiszem, hogy most pontosan erre volt szükségem.

  A szereplőket egytől-egyig megkedveltem, de minden kétséget kizáróan Aidan lett a kedvencem. Üdítő volt végre egy olyan hímnemű főszereplőről olvasni, aki nem tökéletes - sem külső, sem pedig belső adottságait tekintve, ennek ellenére (vagy éppen emiatt) hihetetlenül szerethető karakter.
Viszont Clare egy idő után idegesített. Egyszerűen az az érzésem támadt, hogy ő tipikusan az a szereplő, akinek soha, semmi nem jó. (Például, ha Clare A-t mondott, és Aidan ezt elfogadta, akkor amiatt volt felháborodva, viszont, ha a fiú nem fogadta el, és ellenkezett, észérveket hozott fel, akkor az sem tetszett neki.)
  Különösen örültem annak, hogy minden félelmem ellenére nemcsak Aidan és Clare köré épült a történet, hanem megismertük a környezetüket is: a legjobb barátaikat, a családjaikat, a kedvenc helyeiket, ahová sok-sok kellemes emlék köti őket (ehhez kapcsolódóan nagyon tetszettek a különböző visszaemlékezések is a kapcsolatuk különböző szakaszaira).
  Az írásmód mellett nagyon tetszett az, hogy élethűen volt ábrázolva a döntésképtelenség egy ilyen szituációban. Jobb lenne a szerelmeddel maradni még akkor is, ha az ország két végébe mentek suliba? Vállalni a nehézségeket, kockáztatni? Vagy a "könnyebb" utat választani, és szakítani? Olvasás közben, és még utána is rengeteget gondolkoztam ezeken a kérdéseken, s azt hiszem, hogy én nem tudtam volna dönteni. Legalábbis nem 12 óra alatt.

  Most, hogy már ez a harmadik elolvasott könyvem az írónőtől bátran tudom állítani, hogy mindig képes valami újat kitalálni. Az összes eddig megismert karaktere különleges és bájos, a történetei kellemesek és kikapcsolnak, és ha egyszer belefogtam, akkor utána nehéz letenni. Ezek az én guilty pleasure olvasmányaim! :)
  Nem fogja megváltani a világot ez a könyv, de szerencsére nem is akar több lenni annál, mint ami. Egy egyszerű történet, egyszerű szereplőkkel, viszont annál bonyolultabb helyzetekkel. Ha Nektek is épp valamire ilyesmire van szükségetek, akkor nem fogtok csalódni Jennifer E. Smith könyveiben! :)

Az írónő

Eredeti cím: Hello, Goodbye, And Everything In Between
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 312 oldal
A könyv Molyos adatlapja
Jennifer E. Smith a Molyon
Az írónő weboldala