Taylor Jenkins Reid: Carrie Soto is Back

 “Falling in love is really quite simple,” she says. “You want to know the secret? It’s the same thing we are all doing about life every single day.”
 I look to her.
 “Forget there’s an ending.” 

 

Saját kép

Taylor Jenkins Reid az Evelyn Hugo és a Daisy Jones and the Six olvasását követően egyenesen a kedvenc szerzőim soraiba került, így nem volt kérdéses számomra, hogy legújabb regényét is szeretném elolvasni, főleg mert imádom a teniszt. 

 A Carrie Soto is Back középpontjában egy visszavonult teniszbajnok áll, aki úgy dönt, hogy újra visszatér és megvédi a címét, miután egy másik játékos eléri a világrekordját. 🎾🏆 

 Carrie Soto egy borzasztóan nehezen kedvelhető karakter volt a számomra: arrogáns, az empátiát hírből sem ismeri, érzéketlen, a bocsánatkérés nem szerepel a szótárában, bunkó, hiú és (szerintem) nárcisztikus. Viszont innen szép nyerni, nem de bár? Carrie óriási fejlődésen ment keresztül a történet során és a végére egészen közel került hozzám. Nagyon tetszett az apjával, Javier Soto-val való kapcsolata, illetve Bowe és Gwen is remek mellékszereplők voltak. 

Bevallom, hogy egy kicsit tartottam tőle, hogy unalmas lesz közel 400 oldalon keresztül olvasni a teniszről, de szerencsére a szerző laikusok számára is érthető módon reprezentálta ezt a sportot a történetben. 

 Összességében viszont nem voltam maradéktalanul elégedett, és bár nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért, de hiányérzetem maradt a könyv befejezését követően, valami hiányzott. 🥺 Nem ez lett a kedvencem TJR-től, ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki szereti a szerző könyveit. 🥰

⭐️⭐️⭐️⭐️