Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege

Saját kép!

  8 éve olvastam először A szél árnyékát Zafón-tól, és már 16 éves fejjel is rabul ejtett a stílusa. Éppen emiatt nem is volt kérdéses számomra, hogy megpróbálkozom a frissen megjelenő, ifjúsági regényével is. Amúgy, A Köd Hercege az író legelső könyve: egy ifjúsági regényíró pályázatra készítette, amit - nem meglepő módon - meg is nyert vele.

  1943.-ban járunk, Spanyolországban. 

Max Carver számára a 13. születésnapján robban a hír, hogy édesapja úgy döntött, a család a háború elől egy cuki, tengerparti városba menekül. Már a megérkezésüktől fogva furcsa dolgok történnek a városkában: visszafelé jár a toronyóra, és egy fura macska is hozzájuk csapódik a vonatállomáson... Ráadásul a háznak, ahová beköltöznek nagyon szomorú története van, plusz egy rémisztő szoborkert is található a szomszédságban. Max és a nővére, Alicia hamar összebarátkozik egy helyi fiúval, Rolanddal, akivel sok-sok kalandba bonyolódnak együtt és talán ő segíthet elvezetni őket a különös rejtélyek megoldásához... 

Minél idősebb vagy, annál több dolgot értesz. Most például már tudom, hogy az ember élete három szakaszból áll. Az elsőben még nem gondolunk arra, hogy megöregszünk, hogy az idő telik, sem arra, hogy születésünk napjától kezdve a halál felé haladunk. Ezután jön a második életszakasz: az ember már nem gyerek, éppen ezért tisztában van saját élete törékenységével, ez eleinte kissé nyugtalanítja, majd a nyugtalanság nőttön – nő, egy kétségekkel és szorongással teli tengerré duzzad, ami aztán életünk végéig elkísér. Végül az ember utolsó életszakasza is elérkezik: ekkor már elfogadja a valóságot, beletörődik és türelmesen várakozik. Életem során számos olyan embert megismertem, aki beleragadt valamelyik életszakaszba, és képtelen volt túllépni rajta. És ez szörnyű dolog.

  A sztori egy sok-sok éves rejtély körül forog, melynek szálait egy titokzatos varázsló, a címben is szereplő Köd Hercege mozgatja. Nem riad vissza a kegyetlen, véres tettektől annak érdekében, hogy behajtsa adósai tartozását. Egy roppant érdekes figura ő, és a legnagyobb szívfájdalmam a regénnyel kapcsolatban az, hogy nem kaptunk több választ az őt vezérlő okokra, a múltjából sem kaptunk sok infót. Szerintem sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni a karakterét (a folytatások fülszövegéből úgy vettem ki, hogy azok már nem ezeket a szereplőket fogják követni).
  A többi karakter is egy kicsit papírmasé volt szerintem, Maxon kívül egyikőjük sem került hozzám túlságosan közel. Az pedig különösen zavart, hogy SPOILER (ha kijelölöd a szöveget, láthatóvá válik)!!! mikor Max és Alicia húga, Irinia balesetet szenvedett mindkét szülő a kórházban maradt vele, a másik két gyereket pedig magukra hagyták egy tök idegen városban és házban. Ez csak szerintem furcsa? SPOILER VÉGE!!!


  Én főképpen ebből éreztem, hogy bizony első regényről van szó: nem teljesen átgondolt a sztori minden pontja, vannak benne logikai bukfencek, elvarratlan szálak, nyitva maradt kérdések. Ezek miatt kicsit hiányosnak éreztem a történet ívét. Ám mégis megtalálható már benne az a tipikus zafón-i stílus, ami a kedvenc íróim közé emelte őt, és ami minden egyes alkalommal rabul ejt.
  Zafón a bevezetőben megemlíti, hogy egy olyan regényt szeretett volna írni, ami minden korosztály számára tud nyújtani valamit, és szerintem ezt sikerült is elérnie. Már az első oldalaktól kezdve beszippantott A Köd Hercege, és annyira olvastatta magát, hogy csak nehezen tudtam megválni a lapoktól.

  Imádtam a bájos, tengerparti kisváros hangulatát, és azt a borongós, baljós, felszín alatt meghúzódó érzést ami belengte a történetet! Tényleg szinte mint a köd, úgy telepedett rám ez a különös miliő. Már csak emiatt sem érdemes éjjel belekezdeni az olvasásába, mert bár ifjúsági regényről beszélünk, még én is elkezdtem megkérdőjelezni a körülöttem lévő árnyakat.

Ezt megfejelve Zafón nem bánt szűken a horrorisztikus elemekkel sem, amik még félelmetesebbé tetették a légkört: egy kortalan, vérszomjas mágus, különös macska, elhagyatott, ködös szoborkert, bohóc (eskü egyre jobban kezdek félni tőlük...), elsüllyedt hajóroncs, világítótorony, kripta angyalszobrokkal, filmvetítő, para-szekrény, mind-mind megtalálható a regényben. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy nagyon-nagyon korai King szárnypróbálgatást olvastam volna.

  Könnyen, gyorsan olvasható rövidke történet volt ez, amit nagyon ajánlok mindenkinek, akit már korábban is meggyőzött Zafón stílusa és aki egy kis borzongásra vágyik.

Nagy hiba azt gondolni, hogy az álmok anélkül is valóra válnak, hogy valamit felajánlanánk cserébe.

Carlos Ruiz Zafón

Eredeti cím: El príncipe de la niebla
Kiadó: Európa, 2020.
Fordította: Báder Petra
Oldalszám: 232 oldal
Ára: 3599.- (Rendeld meg a kiadó holnapjáról 15% kedvezménnyel!)