Májusról...

Saját kép

  Úgy tűnik mostanában minden hónapom csoportosul egy-egy műfaj köré: ezúttal a képregények voltak a sorosak. Őszintén szólva még soha nem olvastam el egy képregényt sem, így magamat is meglepve májusban három is sorra került. Ezeken kívül a krimik kerültek még a középpontba. A két elolvasott közül az egyik hatalmas csalódás lett, míg a másik szerencsére beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.
  Az elmúlt nagyjából másfél hónap eléggé sűrűre, mozgalmasra sikeredett. Ennek köszönhetően az újévi fogadalmaim közül végleg elbuktam a legfontosabbat, mégpedig azt, hogy hetente legalább egy bejegyzéssel örvendeztessem meg a népet. Nincs helye a mentegetőzésnek, de a tanulás és a magánéletem közti tökéletes egyensúly felkutatásába az írás már nem fért bele.
  A blog rendszerében egy kisebb változtatást kell majd eszközölnöm, mivel rájöttem, hogy a mostani nemigazán fekszik számomra. Ami biztos: a TBR listáimat innentől kezdve nem évszakokra lebontva megtervezni, hanem havonta érkezem majd vele és valószínűleg a wrap up-okban fognak megjelenni. Szerintem ez segíteni fog abban, hogy valóban kipipálhassam a listámról a könyveket. Plusz, a könyvértékelő rendszeremet is szeretném egy kicsit megváltoztatni, de erre még nincsenek konkrét alakot öltött terveim.

Neil Gaiman: Szerencsére a tej / nem sokat tudok érdemben hozzáfűzni a könyvhöz, mivel számomra túlontúl bugyutácska volt, de a jövendőbeli gyerkőceimnek szívesen felolvasnám majd. Viszont a kötet maga hihetetlenül minőségi, tetszett a kissé pergamenre hajazó védőborító, plusz a rajzok stílusa sem volt rossz. Ja, és amúgy a történet is teljesen rendben volt, és egyedi is. A Temető könyve mellett egyértelműen ez tetszett eddig a legjobban Gaiman-tól.

Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító / egy helyben olvastam végig a könyvtárban, s nekem hihetetlenül tetszett. A körülöttem lévő emberek ellenére is sokszor fel-felnevettem, és a barátomnak (átcsábítottam a sötét oldalra!) is bőszen mutogattam a vicces kis képkockákat.
Amúgy a képregény maga nagyon tetszett, de sok esetben nem éreztem át őket, mivel én inkább extroveltált vagyok, mint introvertált. Főleg a problémás női napokról szólóak érintettek meg igazán, teljes mértékben azonosulni tudtam velük. (Más: tök idegesítő, hogy a blogger teljesen megbolondul, ha esetleg két képet egymás mellé szeretnék beszúrni egy szövegrészlet alá... Miééért?!)

Peter Swanson: Egy gyilkosság ára / sajnos azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem jött be. Unalmas volt, a karakterek egytől-egyig taszítóak, idegesítőek, ráadásul egy-két plot twisten kívül egyáltalán nem okozott nekem meglepetéseket a könyv. A végére pedig teljesen ráálltam az író logikájára, így az utolsó csavarokat egytől-egyig sikerült kitalálnom. Mielőtt kivettem a könyvtárból, a könyvtáros hölgy mondta, hogy neki egyáltalán nem tetszett, szerinte túlságosan mesterkélt és mű volt, és azt hiszem valóban ezek a szavak írják le megfelelően azt, amit gondolok róla. Egy nagyon lagymatag krimi volt, ami hihetetlenül távol áll a pszichothriller címkéjétől.

M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace #2.) / nemrég olvastam a Helen Grace sorozat első részét, s egyből kíváncsi lettem a folytatásra. Szerencsére nem ért csalódás, így továbbra is a kedvenc sorozataim között tarthatom számon. Még mindig nagyon tetszik, hogy a fejezetek rövidek - az ilyen formátum sokkal jobban fent tudja tartani a figyelmem, illetve gyorsabban pörögnek a kezeim között a lapok.
Sok véleményben azt olvastam, hogy szerintük ez a kötet kevésbé brutális, mint az előző volt. Hát, én ezzel nemigazán értek egyet, főleg akkor nem, ha a gyilkosságok szempontjából közelítem meg a dolgot. Sok helyen eléggé brutális, és gyomorforgató volt, érzékeny lelkűeknek én semmiképpen sem ajánlanám. A bűntény megoldása ezúttal is nagyon csavaros volt, szerencsére nem jöttem rá hamarabb a megoldására.

Art Spiegelman: Maus - My Father Bleeds History (Vol. 1.) / sokat hallottam már erről a képregényről, ráadásul rengetegszer ajánlották is már nekem, mivel ezen képregény témája nem más, mint a II. világháború. Ezer éve szeretném beszerezni már, de egyszerűen beszerezhetetlen, a bookdepo-n pedig elképesztően drága - várom, hogy leakciózzák végre. A rajzok stílusa imádtam, annak ellenére, hogy eléggé skicceltek, nem részletesek.
  Nagyon tetszett, hogy a zsidókat egerek, a nácikat pedig macskák formájában jelenítette meg a szerző, így ennek a metaforának köszönhetően még mélyebb értelmet, és aspektust nyer a történet. Számomra egyáltalán nem volt zavaró, hogy Artie édesapja, Vladek a sok-sok Amerikában töltött év után is töri az angolt, hanem inkább igazivá varázsolta a történetet. De azért az is hozzátartozik a történethez, hogy eleinte egészen megilletődtem rajta: azt hittem én ismerem rosszul az angol nyelvtant.
(Mindenképpen szeretnék írni róla majd külön, a 2. Volume-mal együtt, és addigra hátha össze tudom szedni értelmes a gondolataimat... A lényeg: ajánlom mindenkinek!)

  Összesen 1058 oldalt sikerült elolvasnom májusban, ami szintén több, mint legutóbb volt. Tök jó, hogy minden hónapban egyre többet, és többet olvasok el. Végre kezdek visszatérni a régi tempómhoz!

Mit olvasok most?

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / régi nagy kedvencem, s végre megért egy újraolvasásra.

Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata / a Száz év magány óta nem olvastam mágikus realizmust. Eddig nagyon tetszik, az írónő stílusa gyönyörű, a mondatok dallamosak, és nagyon érzékletes. Tökéletes nyáreleji olvasmány.

Júniusi tervek:

Orhan Pamuk: Fekete könyv / Pamuk régen rajta van az "egyszer mindenképpen szeretnék olvasni tőle valamit"-listámon, de csak most jutottam el addig, hogy ez meg is történjen. Nagyon megfogott a fülszöveg, s az is eléggé meggyőző, hogy a szerző 2006-ban Nobel-díjat kapott a munkájáért.

Jordi Llobregat: Vesalius titka / nem szabok gátat a krimiknek, ez pedig több szempontból is királynak tűnik. Csak, hogy egyet említsek, a regény 1888-ban játszódik, az álomvárosomban, Barcelonában.

Louise Walters: Levelek a bőröndből / minden évben a meleg idő beköszöntével kedvet kapok ahhoz, hogy olyan könyveket olvassak, amik levelek, levelezések köré fonódnak. Tavaly ezt a tendenciát megtörtem, mivel egy ilyen sem került sorra, de előtte a Levelek Skye szigetéről egy igazi nagy kedvenc lett. Remélem, hogy ez is beváltja a hozzá fűzött reményeimet.

Katharina Hagena: Az almamag íze / kb. 500 forintos zsákmány ez a könyvecske, ráadásul nagyon jókat is olvastam róla, így duplán jó alkut kötöttem. Nagy reményeket fűzök hozzá.

Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek / ezer meg egy éve tologatom magam előtt, 100 oldalakat mindig elolvasok belőle, és bár nagyon tetszett eddig minden alkalommal, valamiért mégis időről-időre félrerakom. Remélem ezúttal végigverekedem magam rajta.

Nektek milyen volt a májusotok? :)