A Leányrablás Budapesten (poszt ITT) befejezése után alig vártam, hogy végre olvashassam a folytatást is. A nagy családi tavaszolás alkalmával végre sort is kerítettem rá, így ki is pipálhattam egy tételt a terveim közül. A több, mint 500 oldalas monstrumot 2 nap alatt ledaráltam, ami nálam bizony a fantasztikus könyv egyik ismertetőjegye.
Készüljetek az erős fangirlködésre ebben a posztban!
Készüljetek az erős fangirlködésre ebben a posztban!
Fülszöveg: 1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
Eleinte borzasztóan idegesített a sok lábjegyzet, mivel még az előző kötetnél is több volt benne. Az 556 oldalas könyvben összesen 414 darab található, s nemegyszer előfordult olyan is, hogy egy oldal felét is kitöltik. Viszont a regény befejeztével elolvastam az író olvasóhoz írt szavait, és rájöttem, hogy valóban szükség volt rájuk. Hiszen mi már nem az 1900 -as évek magyar nyelvét beszéljük, így a fiatalabb generáció tuti, hogy nem értette volna a kifejezések, a korabeli szleng 90% -át, nem beszélve a jiddis, német, cigány, stb. kifejezésekről sem. Visszatekintve szerintem nagyon is hasznosak ezek a lábjegyzetek, rengeteg mindent lehet belőlük tanulni.
Ha már a számomra idegesítő dolgoknál tartottam, akkor meg kell említenem azt az egyetlen aprócska dolgot, ami sajnos végig szúrta a szemem. Mili, mikor a báróra utalt akkor mindig az "én mogorva / tökfilkó / ... báróm" kifejezések különböző variációit használta. Az első pár alkalommal még egyáltalán nem tűnt fel, viszont egy idő után zavaróvá vált. Lehet, hogy ez csak én szociál maszek problémám... :)
A fentiektől eltekintve 3 dolgot szeretnék igazán kiemelni: az alapötletet, a szereplőket, és a csodálatos humort!
Imádtam, hogy ismét rengeteg valós személy, helyszín, s nem utolsó sorban bűncselekmény elevenedett meg a lapokon - ezek miatt válik valódi kuriózummá a regény. El sem tudom képzelni, hogy mekkora (kutató)munka állhat egy ilyen komplex, történelmileg hiteles történet megírása mögött. Az pedig egy igazán okos koponyára, és csavaros észre vall, hogy Böszörményi ennyire elválaszthatatlanul össze tudta fonni a valóság és a fikció szálait. Egyszerűen zseniális!
Szerencsére izgalomból, kalandokból és nyomozásból sem volt hiány. Végig fent tudta tartani a figyelmemet, ezt az is jól mutatja, hogy 2 nap alatt elolvastam ezt a cseppet sem rövid kötetet. Az utolsó 100 - 150 oldalt pedig együltőhelyemben fejeztem be.
Az írásmód mint mindig, most is teljesen magával tudott ragadni, s a pontos leírásoknak, illetve a stílusnak köszönhetően úgy éreztem, mintha én is átélném a kalandokat a karakterekkel (ehhez kapcsolódóan megemlíteném, hogy szerintem egy hihetetlen jó filmsorozatot lehetne készíteni belőlük). Ezúttal is hatalmas függővéggel zárult a történet, és őszintén szólva gőzöm sincs róla, hogy mi lesz velem a befejező rész megjelenéséig...
A szereplők változatlanul csodálatosak és sokszínűek - mindenki egytől-egyig élő-lélegző személy, akik szinte megelevenednek a lapokon. Nagyon tetszett, hogy Mili és a báró között továbbra is izzott a levegő, és jó néhányszor verbálisan odapörköltek egymásnak, amikből rengeteg mulatságos helyzet adódott. Az újonnan megjelenők közül Cili, Mück Mári, Blau Anna, Csurár Fecska és Erdős Renée is a kedvencem lett. Kíváncsi vagyok rá, hogy a továbbiakban találkozhatunk-e velük. :)
No, és a harmadik kedvenc elemem: az elmaradhatatlan, sziporkázó humor. A ritkábbnál is ritkán fordul elő velem, hogy hangosan felnevessek olvasás közben, viszont ez esetben számtalanszor megesett.
Imádtam, hogy ismét rengeteg valós személy, helyszín, s nem utolsó sorban bűncselekmény elevenedett meg a lapokon - ezek miatt válik valódi kuriózummá a regény. El sem tudom képzelni, hogy mekkora (kutató)munka állhat egy ilyen komplex, történelmileg hiteles történet megírása mögött. Az pedig egy igazán okos koponyára, és csavaros észre vall, hogy Böszörményi ennyire elválaszthatatlanul össze tudta fonni a valóság és a fikció szálait. Egyszerűen zseniális!
Szerencsére izgalomból, kalandokból és nyomozásból sem volt hiány. Végig fent tudta tartani a figyelmemet, ezt az is jól mutatja, hogy 2 nap alatt elolvastam ezt a cseppet sem rövid kötetet. Az utolsó 100 - 150 oldalt pedig együltőhelyemben fejeztem be.
Az írásmód mint mindig, most is teljesen magával tudott ragadni, s a pontos leírásoknak, illetve a stílusnak köszönhetően úgy éreztem, mintha én is átélném a kalandokat a karakterekkel (ehhez kapcsolódóan megemlíteném, hogy szerintem egy hihetetlen jó filmsorozatot lehetne készíteni belőlük). Ezúttal is hatalmas függővéggel zárult a történet, és őszintén szólva gőzöm sincs róla, hogy mi lesz velem a befejező rész megjelenéséig...
A szereplők változatlanul csodálatosak és sokszínűek - mindenki egytől-egyig élő-lélegző személy, akik szinte megelevenednek a lapokon. Nagyon tetszett, hogy Mili és a báró között továbbra is izzott a levegő, és jó néhányszor verbálisan odapörköltek egymásnak, amikből rengeteg mulatságos helyzet adódott. Az újonnan megjelenők közül Cili, Mück Mári, Blau Anna, Csurár Fecska és Erdős Renée is a kedvencem lett. Kíváncsi vagyok rá, hogy a továbbiakban találkozhatunk-e velük. :)
No, és a harmadik kedvenc elemem: az elmaradhatatlan, sziporkázó humor. A ritkábbnál is ritkán fordul elő velem, hogy hangosan felnevessek olvasás közben, viszont ez esetben számtalanszor megesett.
"– Bélgyógyász? – ámult Isti. – Hát az meg minek? Csak nem rágyött valakire a cifra fostolás?"
A könyv - nem meglepő módon - molyon is hihetetlen eredményeket produkál, hisz' 98% -os a tetszési indexe 221 csillagozás mellett is, és mind a kortárs, mind pedig a krimi kategóriában első helyen áll az értékelések alapján.
Összességében: tűkön ülve várom, hogy megjelenjen a harmadik rész!
Ajánlom őket mindenkinek, aki szeretne fantasztikusan különleges regényeket olvasni, ráadásul magyar szerző tollából! :) Szinte lehetetlennek tartom, hogy bárkinek is csalódást okozna.
(Elnézést kérek mindenkitől a poszt rövidségéért és az esetleges kicsapongásokért, de nagyon nehéz egy olyan könyvről írni, ami ennyire nagy hatással volt rám.)
Összességében: tűkön ülve várom, hogy megjelenjen a harmadik rész!
Ajánlom őket mindenkinek, aki szeretne fantasztikusan különleges regényeket olvasni, ráadásul magyar szerző tollából! :) Szinte lehetetlennek tartom, hogy bárkinek is csalódást okozna.
(Elnézést kérek mindenkitől a poszt rövidségéért és az esetleges kicsapongásokért, de nagyon nehéz egy olyan könyvről írni, ami ennyire nagy hatással volt rám.)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015.
Sorozat: Ambrózy báró esetei #2.
Oldalszám: 556 oldal
Ambrózy báró esetei (Facebook oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése